Gabko Chili - A tíz éve lángoló csiliszerelem
2022. január 06. írta: GaBko

Gabko Chili - A tíz éve lángoló csiliszerelem

245399009_4558599490853584_8470325045889543891_n.jpg

Igen, 10! éve, hogy az egész történet elindult, méghozzá itt a BLOG.hu-n bontogattam szárnyaim, mely már akkor nem csak nekem, de sokak kedvét meghozta a csilizéshez. Évek óta nem írtam ide. Most az évforduló miatt, visszatértem!

10 éve még teljesen más világot éltünk. Én is csak azért kezdtem el vele hobbiszinten foglalkozni, mert akkor még tényleg nem lehetett idehaza megfelelő minőségű kézműves termékeket találni, főleg nem abban a kategóriában amire nekem volt szükségem. A világ legerősebb csilipaprikáiból szerettem volna tömény, extraerős szószt készíteni, tisztán, természetesen, hogy azt fűszerként használhassam ízesítésre. Ekkor ilyen még nem volt Magyarországon beszerezhető. Külföldön, sem nagyon... Szóval eldöntöttem, megcsinálom magamnak.

kor.jpg

Start! Januárban megérkeztek a top legerősebb csilimagjaim Angliából (Ekkor a Trinidad SC. volt a hivatalos rekorder) és tök amatőrként elvetettem magjaim. Mókás lehet visszaolvasni a kezdeti bejegyzéseim, mert én is csak röhögni tudok magamon, de nem adtam fel, rengeteget olvastam külföldi fórumokon, hogy mit és hogyan is kellene. Ohh. keltetőinkubátor, mesterségesfény... Ohhh. Hol lehet erről sokat olvasni? Nem igazán a zöldséges, hanem inkább a fűtermesztő oldalakon.... :D Ne feledjük, akkor még semmilyen Magyar oldal, sem csoport nem létezett ebben a témában. Nem féltem kutatni a témában és láss csodát, működött. Egyre szebb, egyre nagyobb növényeim lettek, tövenként több kg paprikával. Beleszerettem a paprikák szépségébe, fantasztikus sokszínűségébe. Hihetetlen világ tárult ki előttem. Semmi üzleti tervem nem volt, hiszen saját fogyasztásra terveztem csak a hobbim, de jóval nagyobb mennyiségű paprikám volt, mint azt én, vagy akár a közvetlen környezetem el tudott volna fogyasztani. Szóval, van paprikám, kezdjünk vele valamit.

Az első üveg Gabasco szósz... Ekkor még hordós érlelés természetesen nem létezett, de alapul vettem azt az évszázados technológiát, amivel főzés nélkül készíthettem el tartósítás nélkül egy tömény, de tartósan elálló, természetes ízű szószt, melynek minden cseppje visszaadja a paprika természetes ízét, erejét. Szemenként magoztam minden egyes paprikát.. Úristen mennyit változott a technológia évek alatt... Az egész csak egy hobbi volt számomra, de meg akartam adni a módját, így kell valami címke is. Már akkor is Gabko-ként működtem, de a szósznak a "Gabasco" nevet adtam poénból-tiszteletből, minden esetre semmi esetre nem üzleti szempontból :) Mindig is nagy rajongója voltam a TABASCO brandnek. Ezt 2020-ban egy Louisianai üzemlátogatással meg is koronázhattam. Szóval megszülettek az első üveg gabascók... HEURÉKA! Ez volt az első érzésem, az első csepp kóstolásakor, ez az, ezt akartam, sikerült! Egy csepp bármilyen ételbe és tényleg minden még jobb lesz tőle! El is fogyott hetente egy üveggel, mert mindenbe is használtam. Pörkölt, húsleves, természetesen. Túróstészta, miért is ne? Csokis palacsinta? Miért is ne? De mit szólnak hozzá a haverok?

Az első üveg eladott szósz. Akkoriban még aktívan ment a zenélgetés is. Épp próbára mentem és vittem magammal egy üveggel. A próba előtti kocsmai gyülekezés során előkerült és az ottani arcok egyből kérdezték:

- Mi ez? - Csiliszósz, én csináltam... - Meg lehet kóstolni? - Persze, itt egy csepp - Úristen, aztak..a... Mi ez, kérek egyet, mennyibe kerül? - Nem tudom, nyolcszáz - OK, kérem! Hozzál még!

Számomra azért volt ez annyira emlékezetes, mert az akkori munkám során nap mint nap milliárdok függtek tőlem, tologattam magam előtt.. (Nem a sajátom.. :D), de semmi értékét nem láttam munkámnak ehhez képest. Itt tényleg értelme van a munkámnak, tényleg értéket teremtettem. Én neveltem fel a magokat hatalmas növényekké, melyről szedett termésekből valami olyasmit hoztam létre, ami másnak is értéket jelent. Tényleg jó érzés volt. Felismerés volt ez számomra, ami végül az egész életem változatta meg. Nem gondoltam, hogy valaha ebből fogok élni, de nagyban változtatta meg a gondolkodásom.

Még évekig munka melletti tevékenység volt csupán a Gabko, természetesen kiváltottam minden engedélyt, őstermelő-kistermelő lettem, hogy szabályosan értékesíthessem a termékeket. Meglett a csilitanya, ahol már többet tudtam termelni. A Gabasco is maradt Gabko, mert hivatalosan ez már az eredeti tabasco szemét is szúrta, természetesen, jogosan... :D De papírom van tőlük, hogy sok sikert kívánnak a munkámhoz és a Gabkóhoz! ;) Sosem erőltettem a növekedést, de szép lassan eljutottam oda, hogy egyre több időm és energiám fordítottam a csilizésre és egyre nehezebb volt ez már a munka mellett  de eljött az idő, hogy döntenem kellett.

Gyerek koromtól érdekel a gasztronómia. Szakács akartam lenni, de valahogy totál elsiklott az életem másfelé. Végül közlekedésmérnökként végeztem, majd közbeszerzési szakértőként dolgoztam, mely sosem volt hivatás számomra, csupán megélhetés. Az, hogy visszataláltam a gasztronómiához az egyik legnagyobb csoda az életemben. Azóta a szakács sulit is elvégeztem, úgymond bepótolva, amit akkor kihagytam. Nem mondom, hogy mindennek nem így kellett volna történnie, mert ha nem ezt az utat járom, akkor nem pont itt lennék ahol most vagyok.

gtcsirke.jpg

2017-ben jött el a fordulópont, a döntés. Ekkor már alapból terveztem a váltást, de végső segbberúgás akkor jött, mikor kalandvágyból elküldtem pár szószom a New York-i Hot Pepper Awards-ra, ahol a Jalapeno Tequila két első helyet, aranyérmet szerzett. Ezt akkor a média is felkapta. A Magyar Konyhától a Blikkig és néhány reggeli műsorig és riportig bezárulólag. A kereslet is megnövekedett annyira, hogy tényleg nem tudtam már az irodai munkámra koncentrálni. Felmondtam. Na ekkor jött, hogy normális vagy? 2 gyerekkel, hitellel? Hogy mered? Az volt bennem, ha nem próbálom meg, akkor egész életemben bánni fogom és amúgy is ha nem jön be, bármikor visszavesznek ide, vagy máshova a 12 év gyakorlatommal...  Tényleg nehéz volt, de sosem bántam meg. Sokáig tartott, mire egyenesbe jöttünk, de a családommal lehetek, anélkül, hogy napi szinten be kellene járnom Pestre az irodába. Hobbi itt vált hivatássá, de nem a világot akartam megváltani, csak valami jót létrehozni.

bokrok.jpg

Az első solymári chilifesztiválra még táskámban vittem magammal portékáim. Máig emlékszem az egyik kolléga véleményére. - Normális vagy? Minek ilyen erős szósz? Ebből, ennyi csiliből 20 üveg szószt ki lehet hozni. Nekem erre az volt a válaszom. - Lehet, de nem ilyet. Nekem fűszerre van szükségem, nem kecsapra. És nem az a célom, hogy sokat készítsek, hanem az, hogy jót, vagyis, olyat, amire nekem is szükségem van. Aztán 2016-ban, ezt a szószt (Hot pepper szósz) választották az első Magyarországi csiliszósz versenyen a #hunhot-on az Év csiliszószának. Akkor ez újdonság volt és sokan nem is értették, de azóta meg átestünk a ló túloldalára. Ma már azon megy a versengés, hogy kinek az erősebb, kinek a nagyobb... :) Én továbbra is gasztronómia oldaláról közelítem meg a kérdést. Nem kivonatokkal turbózott ipari vackot, hanem finom, parika ízű, természetes ízű szószokat szeretnék készíteni továbbra is. Az már tök mindegy, hogy egy, vagy fél csepp kell belőle. A természetes, de jó ízű maximum! Plusz, azóta én meg az enyhébb világban is kalandozom és az első világversenyen is ebben a témában értem el sikert... 

solym.jpg

A világversenyekre eleinte valóban rákattantam, bizonyítani akartam, hogy a termékeim világviszonylatban is megállják a helyüket. Sorra jöttek az eredmények, melynek köszönhetően világszinten is jegyezni kezdtek a szakmában, ami nem jelenti azt, hogy ez olyan sokat jelentene piaci szinten idehaza. Egy-két díjam kapta fel mindösszesen a média, a Mango Habanero szólt még nagyot 2019-ben, mellyel a World Hot Sauce Awardson nem csak kategóriavilágbajnok lettem, de a verseny fődíját is elhozta "Best hot sauce in the World", azaz a világ legjobb csiliszószának választották. (Ezen a versenyen). A világban 4-5 számottevő világverseny van Csiliszósz témában, ahol bármilyen cég indulhat termékeivel. Ezekről mindről sikerül első helyet, aranyat elhozni, egyikről meg 3 ezüstöt. Több mint 30 díj. Van e értelme? Nekem sokat segített elindulni, de ma már fel sem kapja rá senki a fejét, ha Gabko megint nyert valamit... Azóta sok más Magyar büszkélkedhet már eredményekkel, sőt az első sem én voltam, akinek sikerült nyernie. Sokszor kapom meg, hogy ezeknek a versenyeknek mi az értéke? Nekem sok. A csilis világban is sok. Természetesen vannak olyan versenyek, melyeknek nagyobb az elismerése, van amelyiknek kisebb. Van amit már évtizedek óta rendeznek meg és minden nagy név indul is ezeken a szakmában világszinten, Nekem, ezeken is sikerült bizonyítani. Általában olyanok fikázzák ezeket a díjakat, akik szintén indultak ezeken a versenyeken és nem sikerült igazi eredményt elérniük, vagy sosem indult, de szerinte ez úgy működik.... Egy szar szósszal sosem leszel több száz közül az első. Ennyi. Mára már én se sok értelmét látom a versenyzésnek, mert tényleg nem sokat ér már idehaza marketing szempontból. A ZestFest Fiery Food Awards az egyetlen, ahol még szeretnék egy aranyat a három ezüst mellé. De csak, hogy tényleg teljes legyen a kép. :) Sosem mondom, hogy vége, mert egy két újdonságot biztosan el fogok még küldeni ide oda, mert nekem sokat számít a szakmai visszajelzés is. De természetesen semmit nem ér egyetlen díj sem ahhoz képest, hogy a vásárlók, fogyasztók mennyire szeretik, kedvelik a termékeket és nekik mi a véleményük róla!

port.jpg

10 év a csilisek világában. Rengeteget változott. Kezdetben nem piaci versengés, egymás taposása ment mint manapság. Akkoriban barátok voltunk, közös hobbival. Szerettük a csilit, a gyönyörű növényeket és a csípőset. Akkor is különböző emberek voltunk, mégis tiszteltük egymást. Nagyrészt, szerencsére ma is így van. Vannak csilis barátaim és továbbra is mindenkinek segítek, aki kéri, de sok emberben kellett csalódnom és ezért sem "gyűjtöm" már a szakmabeli barátokat, nehezen engedek magamhoz közel bárkit. Nem, nem utállak benneteket, de nem szeretnék többet pofára esni. Én sem szeretek mindenkit valóban. Van aki adott rá okot, van aki nem. De megadom a tiszteletet feléjük is.

A már bezárt chilikertész fórumot anno azért hoztam létre, hogy legyen egy igazi tudásbázis, ahol egymást segíthettük, egy jó közösség tudott kialakulni. Aztán természetesen a Facebook csoportok átvették a hatalmat és szükségtelenné vált, bár ott nem kellett folyton mindent percenként megkérdezni, ott minden le volt írva. Persze ma már rengeteg csúcsprofi csilis van köztünk, aki szerint úgy is elhaladt már a kor felette. Csak most látom, hogy valami éleseszű azóta lenyúlta a domain-t :D

A Nagymarosi Csípős Fesztivál mellett sem lehet elmenni szó nélkül, mely idén már szintén 10.! alkalommal kerül megrendezésre minden év augusztus utolsó szombatján! Az alapötlet nem az enyém. Szilárd és Moha barátaim ötlete volt. Látták, hogy itt ez a hülye csilis gyerek, kezdeni kellene vele valamit és megkerestek, hogy dobjuk fel a Nagymarosi Termelői Piacot, egy különleges csilis nappal. Ok, legyen. Akkor még nem volt ennyi csilis, így mindössze 3an voltunk kiállítók, de a tervünk szerint az egész piacot felpaprikáztuk, a csilis kürtőskalács, sajtok, paprikamintás fazekaktól kezdve, spanyol tűzes zenével. Olyan hangulat volt már az első alkalommal, hogy megalapozta a Fesztivál jövőjét és sikerét. Nagyon sok csilikedvelő érkezett hozzánk, sok olyan is, aki következő évben már kiállítóként volt közöttünk. Jelenleg ott tartunk, hogy 40 körül meghúztam a csilis kiállítói létszám határát, de duplája a jelentkező, nem csak Magyarországról, hanem határon is túlról. A Csípős Fesztivál kiterjed az egész városra. Az összes helyi vendéglátóhely, cukrászda, szórakozóhely csípős pontként csatlakozik az eseményhez, csípős finomságokkal, ajánlattal, programokkal. A színpadon koncertekkel, csípős versenyekkel, sok ezer csípősfanatikus látogatóval az egész országból és külföldről is. Európa egyik legnagyobb és legjobban várt csípős rendezvényévé vált. Ma már a Nagymarosi Önkormányzat segítségével rendezzük meg a Fesztivált. Én a csilis szakmai részért vagyok felelős. Szilárd kívülről segít, ha kérem, Moha meg azóta is a rendezvény konferansziéje. Ugye idén is velünk lesztek és együtt ünnepeljük a 10.-et! ;)

csipi.jpg

87ee80aa9ff08ce380f08ed887175374.jpg

Mire vagyok még nagyon büszke? A csilinek köszönhető barátságokra, kalandokra, amik csili nélkül nem történtek volna meg velem. New Orleans, Mallorca, Miskolc :) Tényleg. Nagyon sok barátra leltem, akikkel sokszor nagyon sikeres projektek is születtek. Pl. Zirig Árpi, akivel gasztróról beszélgetni óriási élmény, vagy Halász Norbi a Zip's-től, akinek sok mindent és mégtöbb barátot köszönhetek, vagy Galajda Peti, akievel a Calavera mexikói étterem indulásától tart kapcsolatunk, aztán jött a MAYER szörp és közös termékek, melyek szintén óriási sikereket értek el. Barátságok, mennyi és mennyi gasztro és nemgasztro kaland :) Junkies, BOCK, Harrer.... Vagy a legújabb, Tibesszel a Gabkolbász... 

top100.jpg

Hol tartunk most és merre tovább? Egy olyan határon mozgunk, amit nem tudom, hogy szeretnék e átlépni. Rohadt jó érzés, hogy a termékeim ott vannak a Dubai Expo világkiállításon, képviselve Magyarországot és a Magyar csilit. Fantasztikusak a visszajelzések és rengeteg külföldi megkeresést kapunk, de a világpiac már az a kategória, amire tényleg képtelen vagyok. Hong-Kong, Kina, Vietnám.,Arabok és sok más országból kerestek meg, hogy szeretnének velem dolgozni. Mikor elmesélem nekik, hogy ki és mekkora vagyok valójában, akkor csak pislognak nagyokat, hogy ez, hogyan lehetséges? Hát úgy, hogy nem a sok, hanem a jó, volt mindig a cél... Szeretnék, ha inkább sok-sok jót készítenék és még ebben is segítenének, de akarom én ezt? Nem tudom.  Akkorát nem szeretnék ugrani, amekkorát nem tudok. Azt tudom, ha nem előre haladsz, akkor hátra fele visz az út, főleg a mai piaci viszonyok között, de eddig sem rohanva haladtam. Annyit termeltem, amennyire szükségem volt, most még annyit se. Céget alapítottunk, de nincsenek alkalmazottjaink, munkásaink. Mindent én és a feleségem csinálunk ketten, ami egyre nehezebb. Azért haladunk, van egy szép kis üzemünk és hamarosan panziónk is megnyitja kapuját. Sok csilis barát aludt is már benne a csípősfesztkor :) Akarok ennél többet? Igazából nem. Saját erőből már biztosan nem. 

10 éve se gondoltam volna mi lesz most, így most sem tudom megjósolni mi lesz 10 év múlva, vagy lesz e bármi, de az biztos, hogy én továbbra is csak nagyon jó csiliszószokat szeretnék készíteni a magam és mindenki örömére, akinek szüksége van rá és rám! De még inkább nyugalomban és boldogan élni a családommal és barátaimmal! ;)

Köszönöm, ha ebben te is támogatsz minket!

www.gabkochili.hu

Facebook <---

Néhány kedvenc kép ráadásként:

miii.jpg

lilidani.jpg

dsc_7175-5db9cb4c53eee_880.jpg

 

aaa2.jpg

aaa3.jpg

 aaa1.jpg

84622316_10220741781551988_1112272731526660096_o.jpg

clinco.jpg

gabasco.jpg

img_20200204_162456.jpg

junk.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://gabkochili.blog.hu/api/trackback/id/tr7216805464

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása