Melóból hazaérve, a szép időben felmérve a terepet, benéztem megnézni a pincében raboskodó növényeket. Azt tapasztaltam, hogy sokkal hidegebb van már odabent, mint a szabadban. Számukra mindenképpen elérkezett a szabadulás pillanata. Nem igazán tudom eldönteni, hogy túlélték e telet a sötét pincében, de még mindig jobban jártak mint szegény kedvenc Dorset nagák, melyek teljesen tönkrementek. A meleg + fényhiány nem igazán kedvezett az életfeltételeinek. Folyamatosan egyre jobban száradtak az ágvégek, míg a törzse is üreges száraz ropi lett. Teljesen felemésztette saját magát. Sajnálom, mert bíztam benne, hogy idén korábban fogom szüretelni őket és belevághatok a Gabasco szósz termelésbe. A legjobban a konyhában lévő Fatalii és Krishna jolokia bírta, ők nagyon szépen elkezdtek már hajtani.
A nyertes Fatalii:
A másik nyertes Krishna Jolokia:
A pincéből előkerült Chocko naga jolokia:
És a többi pinceszökevény:
Egyelőre nem vagyok biztos a pinceprojekt sikerében. Nagyon várom, hogy elkezd e valamelyik hajtani.
Totál vesztes Dorset nagák csontszáraz üreges törzse:
Az új nemzedék egyelőre bent marad. Velük hétvégén teszek kísérletet, legalábbis napközben biztos kiteszem majd őket, hogy szokják a szabadságot, de leginkább a napsütést.